A közhiedelemben élő képzetek miatt még mindig sokan nem mernek belevágni a lézeres látásjavító kezelésbe. Az ezzel kapcsolatban megfogalmazott egyik leggyakoribb kifogás a fájdalomra való hivatkozás. Létezik ugyan valóban olyan lézeres szemműtét, amely utólagosan némi fájdalommal járhat, viszont az újabb eljárások teljesen fájdalommentesek.
Mindannyian félünk a fájdalomtól. Ez teljesen természetes, hiszen a fájdalom legtöbbször valós veszélyt jelez, és az életünk múlhat azon, hogy komolyan vesszük-e. A túl magas fájdalomküszöb kemény, vadnyugati jellemre is utalhat, de lehet, hogy az illető hosszú távon rosszul jár, ha nem érez fájdalmat. A másik véglet sem szerencsés, aki magától a fájdalomtól fél, és nem a fájdalom által jelzett veszélytől, az sokszor képtelen megbirkózni apróbb akadályokkal sem, mert fél a kellemetlenségektől, pontosabban azok képzetétől.
A szem az egyik legértékesebb szervünk, és ösztönösen, reflexszerűen védjük, ha bármilyen vélt vagy valós veszély fenyegeti. Ez a természetes ösztön sugallja minden egészséges embernek, hogy védje magát a szemmel kapcsolatos beavatkozásoktól. Az értelmes ember azonban képes túllépni a képzetein, a félelmein, ha a saját jól felfogott érdeke úgy kívánja.
Azért érzünk fájdalmat, mert testünket fájdalomérzékelő receptorok milliói hálózzák be, ám ezek sűrűsége nem mindenütt egyforma. A szemünk is be van hálózva idegpályákkal, de nem egyenletes eloszlásban. A természet úgy intézte - teljesen logikusan -, hogy a legtöbb ilyen kis érzékelő a szem felszínén, a szaruhártya hámrétegében helyezkedjen el. Az alsóbb rétegekben már jóval kevesebb fájdalomérzékelő receptor található. Ezért van az, hogy csak azok a lézerkezelések járnak fájdalommal, melyek a szaruhártya felszínét (Epithelium) érintik.
PRK kontra LASIK
A lézeres látásjavító kezeléseknek alapvetően két fajtája van.
A régebbi lézeres módszer (PRK) során a szaruhártya felszínén módosítják annak domborulatát az éles látás érdekében. E módszer esetében valóban fájdalommal járna a műtét, ha nem kapna a páciens szemcseppes, helyi érzéstelenítést. Mivel érzéstelenítést kap, ezért maga a műtét nem fáj, viszont a lábadozás időszaka egy kiterjedt hámosodási folyamattal jár, és ezt egyéni érzékenységtől függően érzi a páciens. Erre is adható fájdalomcsillapító szemcsepp, vagy szájon át szedhető tabletta, ám az adagolása nehezen kiszámítható, sokszor a lábadozó betegnek már csak akkor jut eszébe bevenni a gyógyszert, mikor a kellemetlen érzések (viszketés, idegentest érzés, fájdalom) előjöttek. A lábadozási idő sem napokban, inkább hetekben mérthető.
A PRK módszer bevezetése után a lebenykészítéses (LASIK) eljárás terjedt el, a betegek nagyobbik hányada ma már ezt választja. Ennek lényege, hogy a domborulat módosítását a szaruhártya belső zónájában hajtják végre. Azért, hogy ehhez hozzáférjenek, a szaruhártya felszínét (lebeny) fel kell hajtani ideiglenesen. Ez kevésbé fájdalmas és biztonságosabb, mint a másik módszer, mivel a szaruhártya belső szöveteiben nincsenek fájdalomérzékelő receptorok olyan nagy számban. Miután a lézer elvégezte a szaruhártya belső szöveteinek a módosítását, a lebenyt visszahajtják, ezáltal a szem külső felszíne érintetlen marad. A megfelelő dioptriajavulás szinte azonnal tapasztalható, és a páciena gyógyulása napok alatt megtörténik, a lábadozási idő is órákban, napokban mérhető.
Természetesen ne gondoljuk, hogy a modern lézeres látásjavító eljárások úgy működnek, mint mondjuk egy számítógépes szoftver javítása: letöltjük a frissítést, és minden azonnal fut tovább: nem vagyunk gépek, ezért a szervezetet felépítő szöveteknek mindenképpen szükséges némi idő a regenerálódáshoz, az új egyensúlyi állapot eléréséhez. Ennek ellenére elmondható, hogy az orvosok és mérnökök, akik kidolgozták ezeket az eljárásokat, remek munkát végeztek, hiszen a kellemetlenségek és a kockázatok ma már minimálisak, a beteg sokszor többet küzd a saját félelmeivel, képzeteivel, mint a valós problémákkal.
